|
| |
Rinne-vizsgálat
A rinne-vizsgálat a lég és a csontvezetés
összehasonlítása. A hangvillát
enyhe vibrációba kell hozni, vagy a mutató és a hüvelykujj között való megpendítéssel,
vagy combunkhoz esetleg a tenyerünkhöz ütve. A hangvillát nem szabad kemény
tárgyakhoz ütni, mert zavaró hangok keletkezhetnek. A vizsgálatnál 512 Hz-es
vagy ha lehet 1024 Hz-es villát kell használni, amik a normális
beszédfrekvenciába esnek (300 Hz-től 3000 Hz-ig). Alacsonyabb frekvenciák a
csontvezetés túlérzékeléséhez vezethetnek és szintén vibrációként észlelhetők. A
hangvilla talpát szorosan a planum mastoideum (a fül mögötti csecsnyúlványra)
helyezzük. Miután a beteg már nem hallja a hangot, a hangvillát gyorsan a fül
elé tesszük, úgy, hogy a villa síkja merőleges legyen a fülre, amivel
maximalizáljuk a hangot. Egészséges fül esetében a hangot a betegnek még kell
hallania. A vezetési halláscsökkenésnél a hang a csonton keresztül legalább
ugyanúgy, vagy jobban hallatszik, mint a levegőn keresztül. Szenzorineurális (percepciós)
halláscsökkenésnél a hang a levegőn keresztül tovább hallatszik. Amennyiben a
légvezetéses hallás jobb, a Rinné tesztet pozitívnak, ellenkező esetben
negatívnak mondjuk.
vissza a lexikon főoldalra
vissza a kivizsgálási módszerek
oldalra
vissza a
szótár főoldalra
|
|
A
Pirula
csak oktatási és ismeretterjesztő
célból üzemel és nem orvosi tanácsadás vagy orvosi szolgáltatás
céljából. Az orvosi vagy más döntés csak szakképzett egészségügyi
szolgáltatóval való megvitatás után hozandó. Nem vállalunk semmilyen
felelősséget bármilyen sérülésért vagy egészségügyi balesetért, ami az
internetes oldalunkon található információk használatával összefüggésbe
hozható.
Médiaajánlatunk itt található |
© Copyright 2004-2005
Pirula
minden jog
fenntartva
|
|